1032.Bp.III.ker.Vörösvári út 39. Kutyakozmetikus gyakorlati képzés

 lovat mindig le kell kefélni munkavégzés előtt, majd utána is. Ehhez a lókefét használjuk, szőr mentén szedve ki a piszkot, amit a másik kézben tartott vakaróval húzunk ki. A hosszú szőröket (sörény, üstök, farok) a tompa sörény és farokfésűvel  fésüljük. Lehetőség szerint kezdjük az ápolást  az első munkavégzés előtt, a reggeli abrak után - alaposan tisztítsuk meg a lovat ! Ezzel  elősegítjük a  bőrlégzést, és az esetleges betegségeket idejében észrevehetjük.

A farok ápolása:

 A farkat fonhatjuk feltekerhetjük,formákra alakíthatjuk, vagy ollóval egyenesre vághatjuk. Nem szabad nagyon levágni, hisz a farok a ló védekezőszerve.

                                    A láb ápolása:

 A csüdöt és a patát gyökérkefével tisztítjuk, majd lemossuk. A csüdön lévő szőrzetet meleg időben érdemes lenyírni - de csak a hosszú csüdszőrzetet nem növesztő lovak esetében - , ha az hosszabb még pl. tavaszi vedlés késése miatt, ugyanis könnyen sömört kaphat a ló.  A patát rendszeresen ellenőrizni kell, ki kell kaparni, nem szabad, hogy kő, vagy akármi egyéb szoruljon bele. A pata nedvességtartalmának megőrzése érdekében a patát pataápolóval kenjük be, hiányában parafin vagy étolaj is jó (csak növényi eredetű olajok!). A patát kb. kéthavonta ellenőriztetni, kell a kováccsal. Ha többször megyünk a lóval országúton, vagy gyorsabban kopik a pata akkor meg kell patkoltatni, és a patkolást 4-6 hetente megújítani

                                       Eszközök:

Régi ellenben bevált módszer:Szalmacsutak

Kétféle szalmacsutakot készítünk: egy lazábbat és egy keményebbet. A lazább szalmacsutakkal az izzadt, felhevült lovat tisztítjuk. A kemény szalmacsutakkal pedig a száraz, de piszkos szőrt lazítjuk fel.

A szalmacsutak használata a következő: mindkét kezünkbe veszünk egy szalmacsutakot (vagy a lazát, vagy a keményet) és a ló nyakától kezdve a törzsön, a faron át a has alatt egészen a lábvégek végéig, a patáig, ledörzsöljük.

A dörzsölés módszere az, hogy egyik kezünkkel szőrrel szemben, a másikkal szőr mentén széles kaszáló mozdulatokkal végigdörzsöljük gyors ütemben a ló egész testét. A csutakolás nem befejezett szőrápolás, hanem csak a kezdet. Ezt követnie kell az alábbi eszközökkel végzett ápolási munkáknak.

                                          A lóvakaró

Kétféle kivitelben készül. Az egyik a szögletes lóvakaró, a másik a tepsivakaró (ovális formában). A szögletes lóvakaró bordázata éles, ezért ezzel a ló szőréhez nem szabad nyúlni. Sajnos a gyakorlatban, mivel a neve lóvakaró, azt gondolják és azért is veszik, hogy ezzel tisztítsák a ló bőrét és szőrét. Helytelen dolog, mert fájdalmas, sőt sebzést okozhat.

A szögletes bordázatú lóvakarónak az a rendeltetése, hogy a lókefével kiszedett port ezen húzzuk ki, tehát kitisztítjuk vele a lókefét és a port a bordázott vakaróból könnyen ki tudjuk rázni.

A tepsivakarónak nincs éle, hanem ovális formájú lemezekből készült. Kétféle kivitelben. Az egyik az ovális tepsivakaró, a másik az ugyanilyen kivitelezésű, de szívófejre készített. Az előbbivel lehet szőrt ápolni, az utóbbival pedig a gépi lóápolásnál szívatjuk ki a port.

                                       A lókefe

A legfontosabb lóápolási eszköz. Sohasem egyedül használjuk, hanem mindig a vakaróval együtt. Az egyik kézben fogjuk a vakarát, a másikban pedig a tartószíjjal ellátott lókefét. Széles mozdulatokkal végigkeféljük a lovat a nyaktól a törzsön át a végtagokig, egészen a patáig, és a kefét sűrű mozdulatokkal az éles vakarán áthúzva tisztítjuk meg a szőrtől és a portól. Ha ezt nem tennénk, a lókefe hamarosan megtelik szőrrel és porral és már nem használható megfelelően a szőr és piszok eltávolítására. A vakarában összegyűlt port és piszkot a ló állása mögött a földre kiverjük. Ezzel kettős célunk lehet. Először látszik, hogy mennyi port szedtünk ki, másodszor pedig biztos, hogy kitisztítottuk a kefét, illetve a vakarát, tehát alapos munkát végeztünk vele.

                                    A sörényfésű

A sörényfésűt mindig használhatjuk, de különösen nagy jelentősége lehet sáros, esős időben, valamint télen, hóolvadás idején. A hosszúszőröket, a sörényt, üstökszőrt, a farokszőröket a sörényfésűvel tudjuk megfelelően szétszedni és tisztán tartani. Sörényfésűnek legjobb a fából faragott alkalmatosság. Ilyet házilag is elő lehet állítani. A vásárolható sörényfésűk fémből készültek, amelyekkel nem lehet olyan jó munkát végezni, mint a fafésűvel. A faroknak a szétfésüléséhez a ló mögé állunk, kihúzzuk a farkát, óvatosan szólítva a lovat, hogy meg ne ijedjen és fel ne rúgjon, azután a farokrépától a farok végéig végighúzzuk többször a sörényfésűt.

                                  A gyökérkefe

A kereskedésben kapható gyökérkefe arra a célra tökéletesen megfelel, amelyet a ló körül a tisztítás alatt el kell végezni: a csüdszőrök, a sörény, az üstökszőrök, a farokszőrök, valamint a lábvég és a pata tisztán tartására. Jó, ha a gyökérkefét időnként tisztítani tudjuk, mert különben eltömődik és már nem felel meg a hivatásának. Mielőtt a gyökérkefével a patát tisztítanánk, szükséges a trágyás részektől megszabadulni.

                                    A patakés

Ez az az alkalmatosság, amelyikkel a trágyás patát és a földdel erősen szennyezett patát megtisztítjuk. Fából készült a kép szerint. Rendeltetése, hogy a talpnak a szaruját, a nyírágakat, a nyírtestet megtisztítsuk a trágyától, a sártól, a rászáradt földtől. Alkalmazni akkor kell, amikor az istállóból kivezetjük vagy bevezetjük a lovat. Ugyanis nincs szégyenletesebb jelenség, mint amikor a ló nagy trágyapapucsokban jön ki az istállóból. Ilyennek még akkor sem szabad előfordulni, ha fogatba fogjuk. Sokkal inkább elítélendő, ha bírálatkor, felvezetéskor ilyen trágyapapuccsal mutatják be a lovat.

A patakés ne tegyen kárt a patában, az érzékeny pártaszélen és a sarokfalon, ezért jobb, hogyha mindenképpen fából állítják elő. Házilag elkészíthető. A fém patakés rendszerint lyukkal ellátott, amelyikkel a patasarkokat lehet csavarni. Ez az egyetlen előnye, de jobb, hogyha erre külön kulcs áll rendelkezésre és nem a patakéssel végezzük ezt a műveletet.

A lóápolás eszközei: A) lókefe, B) vakaró, C) farokfésű fából, 
D) tepsivakaró, E) szívófejes tepsivakaró, F) patakés fából, 
G) flanel ruhadarab, H) tajtékkés, I) keményre vagy puhára sodort szalmacsutak

                         Puha flanel- vagy rongydarab

Az orr, a szájnyílás, a szem, valamint a végbél és a nemi szervek tisztántartásához mindig kéznél legyen puha flanel, száraz és nedves állapotban, esetleg szivacs. Ezekkel az említett testtájakat tartjuk tisztán. Külön flanel-darabbal az orrot, a szájat és a szemet és másikkal a végbél környékét és a nemi szerveket. A ló lekefélése után száraz flanellel szőrmentén végigtöröljük többször is az egész testét. Így lesz a szőr fényes, ápolt jellegű.

                                        Tajtékkés

Rugalmas fémlap, amelynek a két vége fafogóval ellátott. Rendeltetése, hogy a habosra izzadt, vizes ló szőréből a tajtékot eltávolítsuk. Inkább a versenylovak tartásánál használatos ma. Pedig jó lenne, hogyha hidegvérű lovaknál is meghonosodna a tajtékkés használata, főleg téli időszakban, amikor ennek hiánya meghűlést okozhat.

                                       A patazsír

Patazsír, vazelin, savmentes fakátrány ugyancsak eszköze a lóápolásnak. Ezeket a többi lóápoló eszközzel együtt dobozban, ajtóval ellátott kisszekrényben tartsuk. Így mindig kéznél vannak és nem vesznek el.

                           Porszívógépes állatápolás

Egyre terjed (inkább külföldön) a porszívógépes állatápolás. Ez tökéletes és gyors munkát eredményez. Sokan azért idegenkednek tőle, mert a csikó és a ló kevésbé szívleli. Ez tévedés, mert a gép zúgását az állat hamar megszokja és jól tűri. Előnye lehet még az is, hogy mivel alapos tisztogató munkát végez, nem kell mindennap használni, hanem csak szennyezettség szerint. A porszívóval ápolt lovat munkába állítás előtt elegendő pokrócdarabbal, flanelruhával letörölni.

Az állatápolásra készített speciális porszívók importcikkek. Ha ilyet nem tudunk beszerezni, a könnyebb típusú háztartási porszívót igen egyszerűen át lehet alakítani állatápolásra: a gépet hátracsatolhatóra alakítjuk és tepsivakaróval szívófejet teszünk rá, amellyel tökéletes munkát végezhetünk.

Az ősszel megnyúlt fedőszőröket és a beékelődött pehelyszálakat ne nyírjuk le - tavasszal levedli azokat a csikó, a ló. Csak akkor szabad (kell) ősszel megnyírni az állatokat, ha munka után mindig meleg istállóba kerülnek, s ott utóizzadás lépne fel. A hideg istállóban a megnyírt állat könnyen megfázhat.

A lábvégek legegyszerűbb s legjobb ápolása a lemosás. Ha a lemosást mindjárt a munka befejezésekor végezzük, akkor nem éri hűlés a lábakat, s a tiszta lábvégű állatokat száraz alommal felszórt helyükre vezetjük.

A hobbilótartók és a pónik kis gazdái az ápolást mindig maguk végezzék. Munkájuk rendszeres és azonos időbeosztású legyen. Így szokja meg a ló is és a rendszeres munkától nem idegenkedik.

Problémát jelenthet, hogy mikor ápoljuk az állatokat. Az ideges egyedeket mindenképpen abrakolás után ápoljuk. Ezek nem szeretik, ha abrakfogyasztás alatt zavarják őket.

A szépen befont sörény dísze lehet egy lónak, kiemelheti a nyak szép ívét (ha van), de ha nem jól sikerül, akkor el is csúfíthatja a nyakat. A természetesen szép, dús sörény mindig szép látványt nyújt, ha egyenletes, és szépen ápoltan, természet adta módon díszíti a lovat.

A sörény kopaszra nyírása indokolt lehet sportlovaknál, hogy munka közben ne zavarja a lovast, vagy abban az esetben, ha a ló mondjuk a karámon kidugdosva a fejét, a sörény egy részét mindig eldörzsöli. Ez csúnya, akkor inkább egy kiállítás vagy szemle előtt kopaszra kell nyírni.

Talán a legkevésbé szép a növésben lévő sörény, ami néhány cm, és az ég felé meredezik, esetleg a teteje éppen kezd visszakonyulni. Ilyen "tarajos sül" frizurával nem ajánlatos kiállításon megjelenni egy lóval.

Szemléken szoktak azzal próbálkozni, hogy a ló sörényét lenyírják, de a nyak közepe felé haladva néhány centiméternyit fokozatosan meghagynak, majd a mar felé ismét fokozatosan kopasz a nyakéi, ezáltal próbálva olyan hatást kelteni, mintha szépen ívelt nyaka lenne a lónak. Ezt a trükköt a sötét lónál 50-100 méter távolságból a felületes szemlélő "beveszi", de a bíráló bizottság nem, és a nyak megítélésénél az így nyírott sörény semmiképpen sem jelent plusz pontokat.

A farok nyírása, fazonírozása esetében is különböző szokások vannak. Az angol telivérek farkát pl. a csánk magasságában szokták egyenesre nyírni. Ez a fajtához illik, szép is ezeken a lovakon. Egyes külföldi fajtáknál szokás a farokrépa körül a szőrt lenyírni, ezáltal egy kicsit zászlósabb faroktartást szimulálni, de a lóval szemben mindenképpen kitolás, hiszen a farokrépa dús szőrzete a végbélnyílást és kancáknál a pérát hivatott védeni. Hagyományos magyar fajtáknál semmiképpen sem szokás.

A legáltalánosabb, ha a farok szőrzetet a természetes csepp alakúra fésülik, ha túl hosszú, akkor kissé megtépik. Szerintem a legszebb a dús, csepp alakú, hosszú, kissé zászlósan hordott farok - de ez természetesen ízlés dolga. A hagyományokat azonban célszerű tiszteletben tartani.

Jó időben le lehet mosni az egész lovat is. Fontos viszont, hogy utána a napon sétálva szárítsuk meg (vannak persze már infralámpás lószárítók is nagyobb sportistállókban), mert ha fürdetés után nedvesen visszavezetjük a hűvösebb boxba, akkor könnyen megfázhat. Ha megszáradt, semmi baja nem lesz, de a tűző naptól a szőr veszít fényességéből.

Sportlovakat szokás télen és tavasszal nyírógéppel megnyírni. Ennek jelentősége, hogy a ló munkában nehezebben izzad meg, és hamarabb megszárad, viszont ilyenkor a melegítés alatt, a lesétáltatáskor, és az istállóban takaró alatt kell lennie a lónak, hiszen természetes hőszigetelésétől megfosztottuk. Természetesen a szőrszálak felborzolásával bizonyos hőszabályozási mechanizmus még működik, de ha kevés a szőr között lévő levegő, akkor ennek hatása is csekély. A nyírás a télen is sportszerűen lovagolt lovaknál lehet indokolt.